Régebben kipróbáltam, talán a 2,5-ös verzió környékén, és nem nagyon tetszett. Most sem tetszik a kezelőfelülete azokkal a díszítő ornamenikákkal, fotóeditálásra biztosan maradok a PS-nél. Viszont stúdióban rá fogok cuppanni, mert összekötve a laptoppal automatikusan beolvassa a képeket, és egyből teljes képernyőn látom, minden részletet meg tudok nézni, így biztosabban tudom a világítást pl. beállítani. Beállítgatni kissé macerás, és nem találtam rajta egyelőre az egygombos nézetbeállítást, mint Bridge-ben, de talán meg lesz az is.
Szóval biztató, most jobban beleásom magam.
Haj-projekt, originally uploaded by superScript().
A haj-projekt 7 képből áll, és a mozgás, a haj textúrája érdekelt belőle. Ezen alapulva van még további ötlet, de azt majd később.
Jókora kihagyás után ez az első bejegyzés. Nem részletezem, sok meló, kevés idő és kedv…
Mindenesetre azt el kell mondanom, hogy a Fotósworkshop által rendezett újabb ingyenes Eifert János-előadáson voltam. még korai mondanom róla bármit is, volt ami nagyon tetszett, és volt ami kevésbé, de még kicsit kapirgálnom kell magamban. Addig is itt van pár “digirama”, amit bemutatott:
Tag-ek: Esemény, Összehasonlítás
…előadásán jártunk. Lényegében a múltkori előadás ismétlése volt, csak nekem jelentett pár újdonságot, amit akkor még nem sikerült megjegyeznem / megértenem. Az egyik válasz arra, amit egy kérdésre mondott: a mai fiatalok nem komponálnak, és az ő fényképeit túlkomponáltnak mondják. Szerinte mindennek az alapja a matematika, még az Öreg is így alkotta meg a világot. Régen a zenéhez sem írtak szöveget, nem volt alatta olyan ritmus, mint a mai zenék alatt. Akkor még rád volt bízva a zene története, a képzelőerődre. Szigorú szabályok alapján írták ezeket a szerzők, mégis milyen szabadan lehetett értelmezni. Ma mi van? Ma ritmus van, egyszerűsített hangok, és magyarázat, hogy mindenki megértse. Nem sarkall arra, hogy próbáld megérteni, mert már készen van.
A másik a kompozíciós “elmélete”, háromszögek és négyszögek, és ezek elhelyezése. Érdekes, hogy milyen finomságokon múlnak dolgok, és hogy milyen nehéz észrevenni, meglátni ezeket. Főleg, amikor azt mondja két kép közül az egyikre, hogy szép rajta a fény, a másikra meg hogy nem szép a fény.
Szóval van még mit tanulni.
Az előadást a fotósworkshop szervezte.
Tag-ek: Esemény
Tegnap (Dec. 30.) már másodszor voltam megtekinteni. Most többen voltunk, és szinte minden képet egyesével áttárgyaltunk. Hogyan készülhetett, milyen technikával, hogyan vágta, stb. A kiállítás egy esszencia – a fényképezés alapjait, letisztult formában lehet látni, szerintem egészen kivételes… A kompozíció, geometria nagyon látványos, mindenkinek ajánlom, aki érdeklődik a fotográfia iránt.
Sok olyan képet is láttunk, amelyek közül az egyik például egy mai esküvőfotónak is elmenne, erre Menyét megjegyezte, hogy ilyeneket ma százával csinálnak. Igen, de a 30-as években ez különlegesen egyedi volt. Abban az időben nagyon előremutató lehetett, főleg, hogy ma is divatos képnek számítana, ha színes lenne.
Azt is megbeszéltük, hogy több (gondolom akkor ez divat volt) kép lágyítva van, ezek nem tetszettek.
Szóval 2 és fél óra alatt jártuk végig, nagyon jó beszélgetés kerekedett belőle. A kiállítás még Január 9-ig van nyitva.
#6887 – New GUO cd photoshots, originally uploaded by superScript().
Laca kolléga testvére ebben a zenekarban dobol, és kérte, hogy fényképezzük le a most megjelent albumot, amely 3 db CD-t, és 82 oldalnyi szöveget rejt. A zenekar vezetője nemzetközileg is ismert szitárművész és festő Hortobágyi László.
A könyvecske már első érintésre is komoly, minőségi érzetet kelt, de aprósága és sok lapja miatt a belső oldalakat nem tudtuk volna fotózni a könyv sérülése nélkül, így azt inkább nem tettük. A könyv illusztrációjaként szolgáló képek jó része egyébként olajfestmények reprója, amelyeket Laca fényképezte. A kiadvány 100 db példányából az egyik első, tudtommal nem is fog ennél több készülni belőle. Értékes darab.
web: www.guo.hu
#6627 – Ju-Jitsu, originally uploaded by superScript().
Megérkeztünk, kis tornaterem, sötét, ISO 800 (=zaj). Közben lemerült az akku a vakuban, és a képek sem tetszettek a kamerán nézve. Hazaérve át sem tettem számítógépre. Ma, másnap nyitottam csak ki, és vágással, fekete-fehérbe fordítva tetszenek. Még él bennem a Munkácsi-kiállítás látványa, úgyhogy közben eléggé el voltam keseredve, nagyon rosszul éreztem magam, de Laca kolléga megnyugtató szavai után kitettem ezeket ide.
Több kép a Flickr-ön, ha érdekel, kattints.
#6189 – My Father’s dry wine, originally uploaded by superScript().
Már egy ideje tervezgetem, most jött meg az igazi ihlet a dologhoz. Hasznos tanulságok vannak, milyen bor, milyen pohár – és főleg: milyen fény… honnan, és mennyi. Könnyebb lett volna színes háttérrel, azt megvilágítva, de valamiért az nem is mozgatott, így nekiálltam hátteret eszkábálni, fényeket kiszámolni, méregetni, és ez lett a vége.
Tag-ek: Kreatív
Kissé fáradtan ültünk be a terembe így pénteken, de miután elkezdődött a vetítés, már az első portrékép láttán tudtam, hogy megérte. Az előadás első részében a szokásos kérdésekre felelt a maga kissé fura stílusában, majd a portéi, utána a glamour gépek következtek. A porté képeken ő – Baricz Katival szemben – a modell arcát teljesen élességben tartja, egy lámpával világít, mint az édesapja, és derítőlapokkal világosítja ki a nagyon sötét részeket. A szemek teljesen megdöbbentőek, és a haj élessége is, ezek együtt pedig már-már festmény hatást kelt, eszméletlen látvány.
A glamour képeket én igazából ki is hagytam volna, gyakorlatilag szinte csak meztelen csajok voltak a képeken. A két és fél órás vetítés végén kérdésekre felelt, és egyöntetűen a portréiról kérdezték. Közben a fura stílusa ellenére megtetszett a hozzáállása, még jobban az, hogy mennyire nem érdeklik dolgok. Például a 6 alapvilágításos szabály – erre azt mondta, hogy azért nem érdekli, mert az számít, hogy milyen fény néz ki jól az adott modellen. Ennyi.
Kérdezték még a kezekről is, hogy a klasszikus portrébeállításokat miért nem használja. Vagyis miért nem komponálja be a modell kezét például úgy, hogy a fejét tartja, vagy támasztja. Azt mondja, mert a kéz ronda. Egy kocka, amiből kilóg öt virsli különböző irányba. Ezen kívül nagy is, és ha az arcképen a kéz is rajta van, elvonja a figyelmet, mert akkora mint maga az arc. Mi a téma? Az arc, vagy a kéz? Kérdezték még egy másik művész munkáiról, mit gondol róla. A kérdés is a szokványos nagyonhozzáértős típusú volt, ilyen szavakkal, hogy munkásság és hasonlók. Azt mondja, hogy semmi. Igazából nem is tudja, hogy ki az illető. Nincs ideje másokkal nagyon foglalkozni. Sok a munkája, és ő nem úgy tud jó képeket csinálni, hogy másokat másol, hanem saját magától jó. De nem beképzelt eközben. Tényleg tud, és kész. Ezt kellene elérni, azt hiszem.
link:
www.szipalpeter.com
www.fotosworkshop.hu
Tag-ek: Esemény
Jó, még nem épp ezer, csak 997, de jól hangzik.
Érdekes látni egyébként, hogy milyen képek a legnézettebbek.
www.flickr.com/photos/superscript
UPDATE: Megvan az 1000, kép is van róla:
Tag-ek: Marketing
Annyi a jövés-menés, hogy nincs erre sem időm. Csak maszatolás van, minden tennivalóban rohanás, és a java persze nincs megcsinálva rendesen. Az eszkábálni valók gyűlnek itthon, nyikorgós ajtó, hosszabb csavar a fiókba, elpusztultizzó a fürdőben, ilyesmi. Meg persze a levelek az ismerősöknek. Mindenesetre a legfontosabb, aminek nagyon örülök – Gergővel rúgtunk avart a ligetben. Életében először, térdig a száraz levelekben. Álltunk potyogó levelek között egy nagy fa alatt, és hullottak a fejünkre, és mi is sárgák lettünk, és szaladgáltunk, és a játszótér sem hiányzott, pedig oda indultunk eredetileg. Közben beszélgettünk, mint férfiak, és megbeszéltük a dolgokat, hogy a kutya “miélt” rohan az eldobott faág után, és “miélt” hozza vissza. “Miélt” sárga a földön a falevél, és ordítós-hahotázásig örültünk annak, hogy az avar felmarkolásával és eldobásával mi is elő tudjuk idézni a levélhullást, amikor a fáról a fényképezőgép kedvéért nem akart leesni, hogy Apa le bírja fotózni, mintha hóesés lenne (képzavar, csak hogy értsd a szituációt).
Gergő képeit nézegetve azon tűnődtem, hogy a saját gyermekkoromról nincsenek képek. Emlékszem dolgokra, de leginkább csak helyek jutnak eszembe régről. Ebben a házban nőttem fel, ebben a kertben, amiben most is lakom, és van pár olyan hely, ahol sok időt töltöttem. Ezeket szeretném összeszedni, megfogalmazva a hellyel kapcsolatos emlékeket. Az első kettő kép készült el, a többihez megfelelő idő kell majd (ráérős, és időjárási is). Ezen a vonalon lehet tovább haladni, már vannak ötleteim, de még kristályosítani kell…
Tag-ek: Kikapcsolódás, Kreatív
A fotosworkshop.hu szervezésében újabb ingyenes előadás volt meghallgatható a Kelenföldi Művelődési Házban pénteken. A többi előadáshoz képest most belepillanthattunk valamennyire egy divatfotózás kulisszái mögé, apró trükköket is megtudhattunk, emiatt még értékesebb volt. Ugyan kicsit hosszúra nyúlt, de mindenképpen megérte – a glamour, a stúdió-portré készítés folyamatát több példával, photoshopal / nélküle képekkel illusztrálta az előadó.
Egy gondolatmenetben még az elején elmondta, hogy ő mit gondol a beállított fotó, portré, divatfotó értékéről, arról, hogy képzőművészként hogyan bánik a modellel, az eszközökkel, a fénnyel – ő akarja irányítani mindezt, mert nem csak a valóságot akarja leképezni, hanem mondanivalója van, és így próbálja ezt átadni, vagy legalábbis gondolatot ébreszteni a képek látványával.

Mostanában tört rám, hogy gyermekkoromból nincsenek képeim. A családi képek is hiányoznak, és persze azok a helyszínek, sarkok-szegletek, ahol időt töltöttem valamilyen okból, és emlékezetes a számomra. A fehéregér szerepét Nagymamám töltötte be, róla ugyan még szeretnék képet, de ugyanezzel a módszerrel szeretném a fontosabb családtagokat (illetve akik engedik a fotózást) lefényképezni.
Ezen kívül elkezdtem a “helyeimet” is megfogalmazni, az első két kép készült el eddig.
Tag-ek: Kreatív
Voltunk megnézni szombaton. Rengeteg kép… Végignézve az egyéni látásmódon kívül a sportfotóiról tűnik föl, hogy elképesztő ritmusérzék birtokában volt. Az 1930-as évek elején, azzal a technikával olyan pillanatokat tudott elkapni például egy focimeccsen, hogy az már rémisztő. Ezen kívül a képek szerkesztése, és nézőpontjai állnak hozzám nagyon közel.
Volt két kép Katie Hepburn-ről, az egyiken retusálatlanul, a másikon retusálva. Komolyan mondom, ma Photoshoppal becsületére válna bárkinek, de akkor… Negatívon… El sem hittük, pedig ott álltunk előtte.
Szóval mindenkinek merem ajánlani, aki tanulni akar.
Néhány kép:
Tag-ek: Kiállítás
Évek óta töröm a fejem ezen. Nincsen sem róla, sem a többi rokonomról fotó, és egyre jobban hiányzik. Ma végre sikerült elkezdeni, de folytatása következik. Bár némelyek utálják ha fotózzák őket…
Figyel rám
Tag-ek: Kreatív
Van, hogy egyesével nem annyira izgalmas egy kép, vagy az adott dolgot bővebben lehet megfogalmazni, ha ugyan arról több kép készül, és ezeket egymás mellé teszem. Most tetszik ez a megoldás, és ezzel körbejárom G-t, meg majd ahogy a dolgok jönnek, talán mást is.
Az első három ilyen történés most itt:
Tag-ek: Kreatív
Mit lehet csinálni ilyenkor? Szakad az eső. Gergő vonat-fan, és villamos-fan, és autó-fan is, ebből az jön, hogy egy olyan helyre kell menni: Közlekedési Múzeum – néztünk össze Rékával. Menjünk. Okosan vittem a fényképezőt is hátizsákban, amivel meg nem akartak beengedni. Oké, akkor kint maradok. Kis idő múlva eszembe jutott, hogy veszek 1000 Ft-ért fotós belépőt, a mai nap úgyis ingyen lehet bemenni a gyerek miatt, így a kamerát is bevihetem, nem kell beadni a megőrzőbe. Bent Gergő megnézett és megmászott minden vonatot és villamost, így:
Közben egy helyiségben megpillantottam a saját gyerekkoromat, sokkoló élmény volt. ZX Spectrum, C64, Enterprise, Nintendo, Videoton Color Star, Pac Man, és hasonlók különféle pultokon. Könnybe lábadt a szemem. Ilyen öreg volnék?!
Tag-ek: Kikapcsolódás
Én így jártam. Elfelejtettem, hogy hol készítettem a képet. Nem is egyszer jártam így, hanem rendszeresen járok így. Vagy csak nem akarok így járni, és valahogy emlékezni kellene. Lehet kapni a Nikontól is erre egy GPS-vevőt, amit a vakupapucsra lehet tenni, de most olyan 52000 HUF az ára. Olcsóbb megoldás is van, pl. az Artwork-nél lehet kapni loggert 11 – 15000 HUF-ért. De mondjuk a telefonomban (mindenkinek mamár) van vevő, és jobb esetben iGO, vagy hasonló. Na, ilyenkor mi a megoldás?
Kérem szépen, egy szoftver az egész. GeoSetter a neve, és 2 módot is kínál a koordináták EXIF-be írására, de először mondom a folyamatot.
Szóval amikor fotózni indulsz, viszed a telefonod (úgyis), és bekapcsolod az iGO-t (vagy mit). A navigációs programokban be lehet állítani az útvonal mentését egy fájlba, amit később a GeoSetter beolvas és az időkód alapján összepárosít a képpel (érdemes a számítógép és a GPS vevő óráját összehangolni).
A GeoSetter sokféle logfájl-formátumot ismer, gyakorlatilag bármit megeszik (GPS, Garmin, Ozi Explorer, Sony / Magellan, Google Earth, GiSteq, ESRI, IGC, Holux, MTK, Suunto, Columbus, Wintec). Beolvasáskor az órát lehet pontosítani, tehát ha az összehangolás nem volt precíz, sebaj.
A betallózott mappában lévő képeket tudja kezelni, tehát először egy mappába kell rakosgatni a geotag-elni kívánt képeket.
A másik mód a manuális beállítás. A program egy nagy ablakban mutatja a Google-térképet, amiben lehet keresni, és a képekhez hozzárendelni pontokat. Lehet kedvenc helyeket is beállítani, ha valahol sokszor megfordulnánk. A kiválasztott pont hozzáadásához a ponton jobb egérgombra előtűnő felhőben az ‘Add image direction’ hivatkozásra kell bökni.
Az EXIF-be íráshoz az Image legördülőben a “Save changes” vagy a “Save changes of selected images” menüpontot kell választani.
Hozzá kell tenni, hogy a program nem csak egyszerű képeket (mint a jpeg) ismer, hanem a legtöbb RAW formátumot is (Nikon NEF-et pl.), ami tovább javítja a dolog értékét. Hja, a Flickr-tagokat is beírja, így ha van ott galériád (mint nekem), akkor a jobb oldalon tudja mutatni a kép készítésének helyét is,
Kipróbáltam ez előtt egy másik programot is (locr), de elrontotta az írást, és a képfájlt hazavágta. Egyébként is túl puritán volt a kezelőfelülete, így a kukában végezte.
Link: GeoSetter
Tag-ek: Összehasonlítás
Skype stílusban:
[13:47:47] : szóval délben kezdődött, én 14-től 15 óráig mentem
[13:48:17] : nagyon saras volt, 3 kör sikerült egy óra alatt
[13:49:15] : az első körömben a sár annyira csúszott, hogy többször majdnem felborultam, és a pulzusom is nagyon felment (176 – 180), a harmadik körre állt be 160 köré, de addigra eléggé elfáradtam
[13:49:28] : eleve az volt megbeszélve, hogy mindenki egy órát megy, persze Pecka huszár, ő két órát nyomta a legrosszabb sárban
[13:50:40] : szóval a sarat addigra már az én bringám nem szedte fel, vagyis nem tapadt a váz és a kerék közé, és a cipőmbe sem ment be, de annyira lassított, hogy amikor elengedtem a pedált (nem tekertem) akkor a bringa magától lassul annyira, hogy szinte sehol sem kellett fékeznem.
[13:52:47] : Réka összeütötte reggel a kezét, mert megcsúszott a lépcsőn, ezért este 8-ra hazajöttem, és gondoltam, hogy reggel visszamegyek, segíteni pakolni, vagy ha nem esik, akkor megyek még egy órát, de éjjel nagyon esett, és hajnalban lefújták az egészet. fotózni sem tudtam, mert az estére apelláltunk, de mire besötétedett hazajöttem, reggel meg, amikor sáros arcokat akartam portrézni, már nem volt ott szinte senki, épp a díjakat adták át
[13:55:02] : szóval viszonylag vacak pályán 20 perc, az jó, nekem meg, az erőnlétemhez képest nagyon jó
[13:55:43] : csak a fotózást sajnálom, pedig teljes erővel, lámpákkal, derítőernyővel, távirányítóval, mindennel kivonultunk
[13:55:45] : nna, mindegy
Tag-ek: Kerékpár



















