Tag-ek: Zene
Szóval majdnem kész, rengeteg munka volt. Sok dolog történt közben, emiatt nem sikerült ide egy épkézláb bejegyzés sem írni, de most megpróbálom röviden.
A munka jól haladt, eltekintve a kissé darabos anyag-érkezésektől. Menet közben csak apróságokat kellett visszajavítani az előre kitalált formátumban, illetve fájl-struktúrában, kifejezetten kompaktra sikerült minden. A forrásanyagot teljesen külön választva kezeltem, és ez jó döntésnek bizonyult, jól átlátható maradt minden, és a katalógus végleges anyaga is kordában maradt a méreteket tekintve.
Már csak egyetlen oldala van hátra, amihez nem érkezett anyag, és persze az árak beírása (ez lesz talán a legnehezebb döntés…), már három kör ellenőrzésen átesett a próbanyomtatott anyag, még egy kör lesz, egy ismerősünk fogja “pihent szemmel” átolvasni. Január végén aztán nyomdába kell adni.
Közben folyik a fordítás is. a román változatnak egy héttel később kell nyomdába érkeznie, remélem, ez sikerül is, bár azzal még lesz munka: a román-specifikus oldalak elkészítése, a fordítás befejezése, és a korrektúra.
Idő közben jártam fotóoktatáson, a honlapommal vesződök folyton, és persze az ünnepek is távol tartottak innen. Erről majd inkább egy új bejegyzésben.
Annyi a jövés-menés, hogy nincs erre sem időm. Csak maszatolás van, minden tennivalóban rohanás, és a java persze nincs megcsinálva rendesen. Az eszkábálni valók gyűlnek itthon, nyikorgós ajtó, hosszabb csavar a fiókba, elpusztultizzó a fürdőben, ilyesmi. Meg persze a levelek az ismerősöknek. Mindenesetre a legfontosabb, aminek nagyon örülök – Gergővel rúgtunk avart a ligetben. Életében először, térdig a száraz levelekben. Álltunk potyogó levelek között egy nagy fa alatt, és hullottak a fejünkre, és mi is sárgák lettünk, és szaladgáltunk, és a játszótér sem hiányzott, pedig oda indultunk eredetileg. Közben beszélgettünk, mint férfiak, és megbeszéltük a dolgokat, hogy a kutya “miélt” rohan az eldobott faág után, és “miélt” hozza vissza. “Miélt” sárga a földön a falevél, és ordítós-hahotázásig örültünk annak, hogy az avar felmarkolásával és eldobásával mi is elő tudjuk idézni a levélhullást, amikor a fáról a fényképezőgép kedvéért nem akart leesni, hogy Apa le bírja fotózni, mintha hóesés lenne (képzavar, csak hogy értsd a szituációt).
Gergő képeit nézegetve azon tűnődtem, hogy a saját gyermekkoromról nincsenek képek. Emlékszem dolgokra, de leginkább csak helyek jutnak eszembe régről. Ebben a házban nőttem fel, ebben a kertben, amiben most is lakom, és van pár olyan hely, ahol sok időt töltöttem. Ezeket szeretném összeszedni, megfogalmazva a hellyel kapcsolatos emlékeket. Az első kettő kép készült el, a többihez megfelelő idő kell majd (ráérős, és időjárási is). Ezen a vonalon lehet tovább haladni, már vannak ötleteim, de még kristályosítani kell…
Tag-ek: Kikapcsolódás, Kreatív
Mostanában tört rám, hogy gyermekkoromból nincsenek képeim. A családi képek is hiányoznak, és persze azok a helyszínek, sarkok-szegletek, ahol időt töltöttem valamilyen okból, és emlékezetes a számomra. A fehéregér szerepét Nagymamám töltötte be, róla ugyan még szeretnék képet, de ugyanezzel a módszerrel szeretném a fontosabb családtagokat (illetve akik engedik a fotózást) lefényképezni.
Ezen kívül elkezdtem a “helyeimet” is megfogalmazni, az első két kép készült el eddig.
Tag-ek: Kreatív
Évek óta töröm a fejem ezen. Nincsen sem róla, sem a többi rokonomról fotó, és egyre jobban hiányzik. Ma végre sikerült elkezdeni, de folytatása következik. Bár némelyek utálják ha fotózzák őket…
Figyel rám
Tag-ek: Kreatív
[Nyílt levél]
Kedves zOrg (Bikemag Admin), minden jót kívánok. Nem tűnsz el, mert szkájpon látlak, és a facebook-on is jönnek a klippek meg minden, igaz, jó idő után – de mégiscsak el kell mondani, hogy eléggé meglepet a hír. Nem mennék bele, hogy ez most kinek jó, kinek nem, ez a része a ti ügyetek, csak úgy meg volt szokva, amikor a bikemag.hu-n jártam, tudtam, hogy épp melyik motor megy, hogy mit jelent a Lacis duma alul, hogy épp túlterheléses támadás alatt áll az oldal, és hogy a fórum azért nem csuklik össze, mert három napja nem alszol.
Figyi azt a Velencekerülő Hekkride Party-t megtartjuk jövőre, lesz, ami lesz. Megkérjük a lányokat vigyázzanak a kölykökre, sütünk húst, és gurulunk egyet a tó körül.
Tag-ek: Kerékpár
Van, hogy egyesével nem annyira izgalmas egy kép, vagy az adott dolgot bővebben lehet megfogalmazni, ha ugyan arról több kép készül, és ezeket egymás mellé teszem. Most tetszik ez a megoldás, és ezzel körbejárom G-t, meg majd ahogy a dolgok jönnek, talán mást is.
Az első három ilyen történés most itt:
Tag-ek: Kreatív
No, elkészült a honlapom. Mondhatjuk, hogy kinézetet (theme) keresek hónapok óta, végre találtam egy megfelelőt, amit könnyű is kezelni, tudja is a fontos dolgokat, és jól viseli a széttúrkászást. Ez a folyamat tartott nagyjából két hétig, az első laptopon telepítéstől kezdve (Apache+SQL serveren szimulálni és próbálni). Az alapbeállatások után felmásoltam, és az adatbázis kifésülése (lokális URL-ekről abszolútra) már szalad is. Jöttek a pluginek rá, csak a regisztrációs és beléptető modullal volt egy kis macera, vagyis van, mert reggelés után az űrlapot adja vissza, pedig a főoldal van beállítva. Ez is PHP-túrkászásnak néz ki, mint ahogy az is vicces, hogy a beléptető panel nem a nyelvi fájlokból szedi a szöveget hanem saját magából, pedig ugyan az a szöveg benne van a nyelvi fájlokban is… Na, mindegy, nem kell mindent értenem.
Szóval ez most jó, lassan lehet a blablákat belepötyögni, úgyis jönnek az unalmas téli esték.
Közben elkapott a fogaskerék, és lázas logóátrajzolásban törtem ki, a végeredményt majd később, még apró simítások és (igazából) érlelés van hátra.
Webem itt egyel feljebb, tessék látogatni: www.superscript.hu
Mit lehet csinálni ilyenkor? Szakad az eső. Gergő vonat-fan, és villamos-fan, és autó-fan is, ebből az jön, hogy egy olyan helyre kell menni: Közlekedési Múzeum – néztünk össze Rékával. Menjünk. Okosan vittem a fényképezőt is hátizsákban, amivel meg nem akartak beengedni. Oké, akkor kint maradok. Kis idő múlva eszembe jutott, hogy veszek 1000 Ft-ért fotós belépőt, a mai nap úgyis ingyen lehet bemenni a gyerek miatt, így a kamerát is bevihetem, nem kell beadni a megőrzőbe. Bent Gergő megnézett és megmászott minden vonatot és villamost, így:
Közben egy helyiségben megpillantottam a saját gyerekkoromat, sokkoló élmény volt. ZX Spectrum, C64, Enterprise, Nintendo, Videoton Color Star, Pac Man, és hasonlók különféle pultokon. Könnybe lábadt a szemem. Ilyen öreg volnék?!
Tag-ek: Kikapcsolódás
…Inkább a flickr-albumomat heggesztgetem. Egy ideje inkább fotózás van, ami miatt nincs időm másra. Először Daniella és Laci próbaképeit készítettem, majd az elmúlt hét végén a salgótarjáni cross brinagversenyen voltunk cégesen-családilag, ahol szintén fotózás volt kérésre. Laci kollégával jártuk a pályát az erdőben, a cuppogó sárban, hátizsákkal, jobb kézben kamerával. Nagyon fárasztó volt, de nagyon hasznos és élvezetes is, főleg amiatt, hogy ketten megbeszélve, egymás figyelmét felívva dolgokra tudtunk fényképezni. Tegnap pedig szintén a cég számára fényképeztünk, szintén Laci kollégával, a 2011-es szakmai katalógusunk egyes termékeinek imázs-képeit próbáltuk elkészíteni. Az eredmény legalábbis számomra várakozáson felülire sikeredett, mert a reggel nehezen indult, és nem látszott kilátás a jobb befejezésre.
Holnap pedig Szegedre megyünk immár élesben Daniella és Laci polgári esküvőjére. Nagyon meleg időt mondanak, kissé félek tőle…
Az előző, elkészült képek közül párat már feltettem a Flickr-re.
Először a salgótarjáni tapasztalatok:
A verseny példásan sikerült. Mi voltunk a főtámogató, és a reklámjaink jó helyeken, látványosan lettek kihelyezve. Utólag a megfelelő médiákban is jó volt a visszhang, a telesport weboldalán is a bringatv.hu-által készített 4 preces riportfilm is egész sokáig kint volt a főoldalon. A Merida és a CST is nagyon elégedett volt az olimpiai cross világkupa-sorozat egyik állomásaként szereplő C1-es kategóriájú versenyen való megjelenésével. A mi dolgunk is az volt, hogy olyan képeket készítsünk, amelyeken a támogatók jól látszanak.
A pálya nagyon kemény volt, és nem csak a 3 nappal korábban hullott eső miatt. Kifejezetten technikás vonalú, helyenként nagyon meredek volt, amit a kissé szikkadt, de jól megtunkolt sár komolyan nehezített helyenként. A rendezők a visszajelzések alapján a vonalvezetést meg fogják tartani, a következő ilyen versenyen is ez lesz, maximum beletesznek egy nagyon hurkot még, hogy a száraz pálya ne legyen túl rövid ( ez 6,2 km volt).
Később még jövök ide a katalógusfotózással… Most megyek a szigetre Charlie Winston koncertre.
Uhh, mintha ma lett volna. R-val nézzük az órát: “Most indultunk a kórházba”, teljesen tisztán emlékszem mindenre abból a napból. Nagyon meleg volt, a gyomrom csomóban, lépten-nyomon egy-egy ima, hogy minden rendben legyen.
18 órakor indultunk, majdnem pontosan MOST (23:45-kor) született G. Háromnegyed órát ölelgettük, mielőtt összeszedett volna minket a szülésznő, és miután bevitték őket a szobájukba, kiültem a kocsiba. Ott ücsörögtem még majdnem egy órát, csak utána indultam haza. Akkor már hajnali kettő is elmúlt.
Most pedig itt van, és szereti a fagyitortát, és a gyertyát elfújni, és hümmögni arcot vágva.
Elkészült. Nem mondom, hogy buktatók nélküli a történet, de túl vagyok rajta. Kiderült pár jobban csinálni való, de megnyugtató, hogy nagyjából helyükön vannak a dolgok, és közelít az elkészült dolog az elképzeléseimhez.
Röviden:
A szokásos esküvői fotókönyv nem nagyon tetszik, csicsásnak érzem. Főleg az zavar, amikor egy jó kép fölé tesznek kisebb képeket, amolyan film-szerűen. Biztosan megvan annak is a filozófiája, de az alatta lévő esetenként jó kép látványát agyonüti. Nem érzem magam alkalmasnak, hogy fikázzam mások munkáját, mindössze arról van szó, hogy azt egy stílusnak látom, és az nekem nem jön be.
Ez a könyv a második elképzelés megvalósítása. Az elsőt egy ismerős ismerőse – aki történetesen tipográfus – látta, és olyan szinten rakott helyre, hogy köpni-nyelni nem tudtam a levele elolvasása után egy jó órát. Már akkor is, utólag még inkább hálás vagyok neki, hogy helyre tett, mert az első változat valóban csapnivalóan nemistudommitmondjakrá volt.
Akkor készült – és mégiscsak megmagyarázom tehát – a “Tanuljál alázatot” című bejegyzés hárommal lejjebb.
Azóta a kritizáló tipográfus által ajánlott könyvet olvasom. Innen is köszönet érte.
Nos, az előtörténet után pár kép a lépcsőnkről:
Több kép kattintás után
Olvass tovább: »
Tag-ek: Kreatív
Feleség dedikált könyvmoly. Emiatt a könyvfesztiválon való részvétel kérdés nélküli, úgyhogy pénteken és szombaton is tiszteletünket tettük a dedikáló írók, ismerős könyvkiadók és épp arra járó Donald színe előtt. Ez utóbbi remek portrékat készített fényképezőgépével a jelentősebbnél jelentősebb személyekről.
Én csak Bornai Tibort fotóztam le, ő mostanában a személyes kedvencünk családilag, a blogján is naponta szórakozunk.
Mindezek után egy nagyon drága / nagyon rossz pizzát sikerült elfogyasztanunk, nem mondom meg hol vettük, mert még megtalálnak miatta. Ott többet nem veszünk semmit az tuti.
Ezek a bizonyítékok:
Tag-ek: Esemény
Ez a tegnapi tanulság. Most nem magyarázom meg, de lehet, hogy később sem. Legyen itt figyelmeztetésül.
Tag-ek: Design
Sikerült megérkezni a szabvány (bő) 2 hetes domain-re várás után. Minden simán ment, eltekintve 2 apróságtól. Az egyiket a rendszergazda azonnal megoldotta, a másikat Zoli, köszönet érte.
A blog itt lesz ezentúl, ebben az almappában, rövidesen kerül fölé egy teljesen új weboldal, a munkáimat, képeimet oda fogom költöztetni.
Amíg ez a tárhely elkészült, történt pár dolog, többnyire a munkahelyemen. Azokat a dolgokat a céges Twitteren próbálom összefoglalni 140 karakterbe több-kevesebb sikerrel: www.twitter.com/bikefunhungary. Itthon pedig a fotózás gurul tovább, meg a tanulás. Utóbbival többet kellene foglalkozni, a dolgokat tudom, csak hiányzik a gyakorlás.
Nos, most ennyi, egyszerre minek többet.
Köszönöm, hogy itt is meglátogatsz.
Tag-ek: WordPress
3D-ben eléggé jó.
Az igazat megvallva, nem szeretem az ilyen idegenlényes filmeket, csak a látványra voltam kíváncsi. Szóval kis fenntartással ültem be a moziba, és számomra csak a kezdés előtt derült ki, hogy ez 3 (!) órás film. Azt olvastam előtte róla, hogy nagy hagnsúlyt fektettek a környezet (fák, bokrok, miegyebek) kialakítására, és részletgazdagságára, és be kell ismerni, nem végeztek félmunkát. Ez valami irgalmatlanul jól sikerült, ilyen színvonalú CGI-t még életemben nem láttam. A mozgások teljesen rendben voltak, ha jól emlékszem, csak egy helyen láttam elhibázott mozdulatot az egyik repülő izé részéről, de egyébként hibátlannak tűnt.
Amikor a Wall-E bejött, több blogban olvastam, hogy rajongásig oda voltak érte, usából rendeltek kis figurát meg minden. Megnéztem, és nem ájultam el azért annyira tőle. Az pedig, hogy a két robot milyen érzelmekkel viseltetett, annyira lelőtte számomra a film varázsát, hogy egyszermegnézős cimkét kapott nálam.
Itt viszont erről szó sincs. Oké, a sztorija nem egy 5 oszkáros drámáé, de azt azért elég jól megfogalmazza, hogy mi emberek mekkora bunkók vagyunk. Persze ez csak az egyik szegmense a film lényegének, a többit fejtéstek meg ti.
42mm, F1.8, 1/60mp, ISO 200
Plusz kis Photoshop hekk, de csak minimális.
Gergely gyermek anyukájával mézeskalácsot készített 24.-én délelőtt az ebédlőben. Az gondolom látszik az arcáról, és a produktumokról is, hogy a srác eléggé vágja ezt a témát (2,5 évesen).
Tag-ek: Ünnep
…Áldott, békés, boldog ünnepet kívánok.
Nekünk – Rékafeleség szavaival élve – a következő három nap ámokfutás lesz. Gondolom, ismerős az érzés, 25.-én három meghívásunk van. Ezt egy 2,5 éves gyerekkel abszolválni…
Tag-ek: Ünnep




















