Régebben kipróbáltam, talán a 2,5-ös verzió környékén, és nem nagyon tetszett. Most sem tetszik a kezelőfelülete azokkal a díszítő ornamenikákkal, fotóeditálásra biztosan maradok a PS-nél. Viszont stúdióban rá fogok cuppanni, mert összekötve a laptoppal automatikusan beolvassa a képeket, és egyből teljes képernyőn látom, minden részletet meg tudok nézni, így biztosabban tudom a világítást pl. beállítani. Beállítgatni kissé macerás, és nem találtam rajta egyelőre az egygombos nézetbeállítást, mint Bridge-ben, de talán meg lesz az is.
Szóval biztató, most jobban beleásom magam.

Szóval majdnem kész, rengeteg munka volt. Sok dolog történt közben, emiatt nem sikerült ide egy épkézláb bejegyzés sem írni, de most megpróbálom röviden.
A munka jól haladt, eltekintve a kissé darabos anyag-érkezésektől. Menet közben csak apróságokat kellett visszajavítani az előre kitalált formátumban, illetve fájl-struktúrában, kifejezetten kompaktra sikerült minden. A forrásanyagot teljesen külön választva kezeltem, és ez jó döntésnek bizonyult, jól átlátható maradt minden, és a katalógus végleges anyaga is kordában maradt a méreteket tekintve.
Már csak egyetlen oldala van hátra, amihez nem érkezett anyag, és persze az árak beírása (ez lesz talán a legnehezebb döntés…), már három kör ellenőrzésen átesett a próbanyomtatott anyag, még egy kör lesz, egy ismerősünk fogja “pihent szemmel” átolvasni. Január végén aztán nyomdába kell adni.
Közben folyik a fordítás is. a román változatnak egy héttel később kell nyomdába érkeznie, remélem, ez sikerül is, bár azzal még lesz munka: a román-specifikus oldalak elkészítése, a fordítás befejezése, és a korrektúra.
Idő közben jártam fotóoktatáson, a honlapommal vesződök folyton, és persze az ünnepek is távol tartottak innen. Erről majd inkább egy új bejegyzésben.

Sima nap volt. Készen vannak a mesteroldalak. Kisebb módosítás történt a láblécen, az oldalszámok melletti info-sávban, de ennyi. Hétfőn az első éles anyag fog készülni.

Az első pár kő (InDesign book file, és a mesterlapok fele) rakódott le ma. Reggel kisebb szoftveres nehézségek miatt döcögős, de délutánra feljavult tempót vett a munka. Fejléc, betűtípusok, oldalszámok okésak, holnap is ez fog menni.
A tegnapi telepítés nagyon jól sikerült, a gép rettentő gyors, óriási képekkel dobálózok, és rezzenéstelen fapofával néz vissza rám.
Más: megdöglött az egérkém. Nem most, pár hete. Egy Logitech MX Revolution volt, majd négy évig húzta. Ami nlam ennyit bír, az nagyon jó, nehéz volt helyettest találni. Végül csak ráakadtam, szintén Logitech, de az új Performance MX személyében. Ezen állítható a felbontás (rajzoláshoz hasznos 100 – 1500 dpi között) egy gombnyomással, menet közben tölthető, kivehető akksis, és a kivitele legalább olyan jó, mint a revóé volt. DTP-re hibátlan, barátok lettünk.

No, kezdem a munkát. Pontosabban a desktop felét, mert múlt héten több napig fotóztam ugyan ehhez.
Azért 0. nap, mert ma még nem a katalógussal foglalkoztam, hanem a számítógépem újrahúzásával. Már több, mint két éves a Win 7 rajta, megérett a cserére. Lelassult, a mobil eszközközpont miatt nem tudott leállni, amikor összekötöttem vele a telefonomat, jobb a békesség. Egy ekkora munkának az ember csak rendes cuccal áll neki.
Reggel 7, régi winyó ki, új be, lemez is be, és telepítés. Amíg ez itt elnyünnyögött magában, elvittem G-t az oviba, mire hazaértem már konfigurálgatott. Utána a frissítések (több, mint 100 db), majd egyesével a programok. Most este 9:24 van, minden oké, de még a default mappákat meg kell neki magyarázni.
Holnap az Első Nap, a mesteroldalakat készítem.

Ez végül is webnapló. Erre való. Vagyis hogy a most következő munka elég sokáig fog tartani ahhoz, hogy itt írhassak róla, holnap indulnak a dolgok. És vagy 2 hónapig tartanak majd. Emiatt újból írok ide, több hónap után.

Az elmúlt két hónap plusz szorgoskodással telt, ennek gyümölcseit betettem a referencia oldalakra. Készültek szórólapok, 60×160cm-es X-bannerek, óriási molinó 8×2,5 méteres méretben, de más hirdetések is. Érdeklődőknek íme:
http://superscript.hu/blog/munkaim-web/

Haj-projekt, originally uploaded by superScript().

A haj-projekt 7 képből áll, és a mozgás, a haj textúrája érdekelt belőle. Ezen alapulva van még további ötlet, de azt majd később.

Jókora kihagyás után ez az első bejegyzés. Nem részletezem, sok meló, kevés idő és kedv…
Mindenesetre azt el kell mondanom, hogy a Fotósworkshop által rendezett újabb ingyenes Eifert János-előadáson voltam. még korai mondanom róla bármit is, volt ami nagyon tetszett, és volt ami kevésbé, de még kicsit kapirgálnom kell magamban. Addig is itt van pár “digirama”, amit bemutatott:

Gut – Recommended.

(Colin Firth, Geoffrey Rush)
A port.hu-n a rövid története.

…előadásán jártunk. Lényegében a múltkori előadás ismétlése volt, csak nekem jelentett pár újdonságot, amit akkor még nem sikerült megjegyeznem / megértenem. Az egyik válasz arra, amit egy kérdésre mondott: a mai fiatalok nem komponálnak, és az ő fényképeit túlkomponáltnak mondják. Szerinte mindennek az alapja a matematika, még az Öreg is így alkotta meg a világot. Régen a zenéhez sem írtak szöveget, nem volt alatta olyan ritmus, mint a mai zenék alatt. Akkor még rád volt bízva a zene története, a képzelőerődre. Szigorú szabályok alapján írták ezeket a szerzők, mégis milyen szabadan lehetett értelmezni. Ma mi van? Ma ritmus van, egyszerűsített hangok, és magyarázat, hogy mindenki megértse. Nem sarkall arra, hogy próbáld megérteni, mert már készen van.
A másik a kompozíciós “elmélete”,  háromszögek és négyszögek, és ezek elhelyezése. Érdekes, hogy milyen finomságokon múlnak dolgok, és hogy milyen nehéz észrevenni, meglátni ezeket. Főleg, amikor azt mondja két kép közül az egyikre, hogy szép rajta a fény, a másikra meg hogy nem szép a fény.
Szóval van még mit tanulni.

Az előadást a fotósworkshop szervezte.

Tegnap (Dec. 30.) már másodszor voltam megtekinteni. Most többen voltunk, és szinte minden képet egyesével áttárgyaltunk. Hogyan készülhetett, milyen technikával, hogyan vágta, stb. A kiállítás egy esszencia – a fényképezés alapjait, letisztult formában lehet látni, szerintem egészen kivételes… A kompozíció, geometria nagyon látványos, mindenkinek ajánlom, aki érdeklődik a fotográfia iránt.
Sok olyan képet is láttunk, amelyek közül az egyik például egy mai esküvőfotónak is elmenne, erre Menyét megjegyezte, hogy ilyeneket ma százával csinálnak. Igen, de a 30-as években ez különlegesen egyedi volt. Abban az időben nagyon előremutató lehetett, főleg, hogy ma is divatos képnek számítana, ha színes lenne.
Azt is megbeszéltük, hogy több (gondolom akkor ez divat volt) kép lágyítva van, ezek nem tetszettek.
Szóval 2 és fél óra alatt jártuk végig, nagyon jó beszélgetés kerekedett belőle. A kiállítás még Január 9-ig van nyitva.

#6887 – New GUO cd photoshots, originally uploaded by superScript().

Laca kolléga testvére ebben a zenekarban dobol, és kérte, hogy fényképezzük le a most megjelent albumot, amely 3 db CD-t, és 82 oldalnyi szöveget rejt. A zenekar vezetője nemzetközileg is ismert szitárművész és festő Hortobágyi László.
A könyvecske már első érintésre is komoly, minőségi érzetet kelt, de aprósága és sok lapja miatt a belső oldalakat nem tudtuk volna fotózni a könyv sérülése nélkül, így azt inkább nem tettük. A könyv illusztrációjaként szolgáló képek jó része egyébként olajfestmények reprója, amelyeket Laca fényképezte. A kiadvány 100 db példányából az egyik első, tudtommal nem is fog ennél több készülni belőle. Értékes darab.

web: www.guo.hu

#6627 – Ju-Jitsu, originally uploaded by superScript().

Megérkeztünk, kis tornaterem, sötét, ISO 800 (=zaj). Közben lemerült az akku a vakuban, és a képek sem tetszettek a kamerán nézve. Hazaérve át sem tettem számítógépre. Ma, másnap nyitottam csak ki, és vágással, fekete-fehérbe fordítva tetszenek. Még él bennem a Munkácsi-kiállítás látványa, úgyhogy közben eléggé el voltam keseredve, nagyon rosszul éreztem magam, de Laca kolléga megnyugtató szavai után kitettem ezeket ide.
Több kép a Flickr-ön, ha érdekel, kattints.

#6189 – My Father’s dry wine, originally uploaded by superScript().

Már egy ideje tervezgetem, most jött meg az igazi ihlet a dologhoz. Hasznos tanulságok vannak, milyen bor, milyen pohár – és főleg: milyen fény… honnan, és mennyi. Könnyebb lett volna színes háttérrel, azt megvilágítva, de valamiért az nem is mozgatott, így nekiálltam hátteret eszkábálni, fényeket kiszámolni, méregetni, és ez lett a vége.

Joomla és WordPress sablonok szerkesztése Adobe termékekkel címmel rendezték meg a második összejövetelt. Jó kis beszélgetés lett belőle, és sok infó összegyűlt a jelenlévőktől. Nagyon hasznos egy ilyen “Brainstorming”, rengeteget tanul belőle az ember. A Dreamweaver használatáról volt szó többek között. Engem ebből az érdekelt, hogy a DW lokális szerveren látja-e az egyes php fájlokból hivatkozott css-eket, satöbbiket, de úgy tűnik, nem. Azt hiszem pedig, ez ma már elvárható lenne, de ez így nem sokkal több a Notepad++ -nál…
Közben gyűltek az infók a lelőhelyekről, a Joomla és a Wordpress sajátosságairól. Komoly emberek gyűltek össze, jó kérdésekkel. Kíváncsian várom a következőt.

Linkek:
www.haug.hu
www.facebook.com/home.php?#!/hungarianaug

Kissé fáradtan ültünk be a terembe így pénteken, de miután elkezdődött a vetítés, már az első portrékép láttán tudtam, hogy megérte. Az előadás első részében a szokásos kérdésekre felelt a maga kissé fura stílusában, majd a portéi, utána a glamour gépek következtek. A porté képeken ő – Baricz Katival szemben – a modell arcát teljesen élességben tartja, egy lámpával világít, mint az édesapja, és derítőlapokkal világosítja ki a nagyon sötét részeket. A szemek teljesen megdöbbentőek, és a haj élessége is, ezek együtt pedig már-már festmény hatást kelt, eszméletlen látvány.
A glamour képeket én igazából ki is hagytam volna, gyakorlatilag szinte csak meztelen csajok voltak a képeken. A két és fél órás vetítés végén kérdésekre felelt, és egyöntetűen a portréiról kérdezték. Közben a fura stílusa ellenére megtetszett a hozzáállása, még jobban az, hogy mennyire nem érdeklik dolgok. Például a 6 alapvilágításos szabály – erre azt mondta, hogy azért nem érdekli, mert az számít, hogy milyen fény néz ki jól az adott modellen. Ennyi.
Kérdezték még a kezekről is, hogy a klasszikus portrébeállításokat miért nem használja. Vagyis miért nem komponálja be a modell kezét például úgy, hogy a fejét tartja, vagy támasztja. Azt mondja, mert a kéz ronda. Egy kocka, amiből kilóg öt virsli különböző irányba. Ezen kívül nagy is, és ha az arcképen a kéz is rajta van, elvonja a figyelmet, mert akkora mint maga az arc. Mi a téma? Az arc, vagy a kéz? Kérdezték még egy másik művész munkáiról, mit gondol róla. A kérdés is a szokványos nagyonhozzáértős típusú volt, ilyen szavakkal, hogy munkásság és hasonlók. Azt mondja, hogy semmi. Igazából nem is tudja, hogy ki az illető. Nincs ideje másokkal nagyon foglalkozni. Sok a munkája, és ő nem úgy tud jó képeket csinálni, hogy másokat másol, hanem saját magától jó. De nem beképzelt eközben. Tényleg tud, és kész. Ezt kellene elérni, azt hiszem.

link:
www.szipalpeter.com
www.fotosworkshop.hu

Jó, még nem épp ezer, csak 997, de jól hangzik.
Érdekes látni egyébként, hogy milyen képek a legnézettebbek.
www.flickr.com/photos/superscript

UPDATE: Megvan az 1000, kép is van róla:

Annyi a jövés-menés, hogy nincs erre sem időm. Csak maszatolás van, minden tennivalóban rohanás, és a java persze nincs megcsinálva rendesen. Az eszkábálni valók gyűlnek itthon, nyikorgós ajtó, hosszabb csavar a fiókba, elpusztultizzó a fürdőben, ilyesmi. Meg persze a levelek az ismerősöknek. Mindenesetre a legfontosabb, aminek nagyon örülök – Gergővel rúgtunk avart a ligetben. Életében először, térdig a száraz levelekben. Álltunk potyogó levelek között egy nagy fa alatt, és hullottak a fejünkre, és mi is sárgák lettünk, és szaladgáltunk, és a játszótér sem hiányzott, pedig oda indultunk eredetileg. Közben beszélgettünk, mint férfiak, és megbeszéltük a dolgokat, hogy a kutya “miélt” rohan az eldobott faág után, és “miélt” hozza vissza. “Miélt” sárga a földön a falevél, és ordítós-hahotázásig örültünk annak, hogy az avar felmarkolásával és eldobásával mi is elő tudjuk idézni a levélhullást, amikor a fáról a fényképezőgép kedvéért nem akart leesni, hogy Apa le bírja fotózni, mintha hóesés lenne (képzavar, csak hogy értsd a szituációt).

Gergő képeit nézegetve azon tűnődtem, hogy a saját gyermekkoromról nincsenek képek. Emlékszem dolgokra, de leginkább csak helyek jutnak eszembe régről. Ebben a házban nőttem fel, ebben a kertben, amiben most is lakom, és van pár olyan hely, ahol sok időt töltöttem. Ezeket szeretném összeszedni, megfogalmazva a hellyel kapcsolatos emlékeket. Az első kettő kép készült el, a többihez megfelelő idő kell majd (ráérős, és időjárási is). Ezen a vonalon lehet tovább haladni, már vannak ötleteim, de még kristályosítani kell…