A tarjáni bringaboltosok hívtak meg, 5-en mentünk, összesen 30 felettire sikerült a csapat. Délelőtti indulás, és egyből fel a hegyekbe, erős emelkedőkön. Első körben vagy háromszor döglöttem ki, de közben volt egy két jóleső lejtő is…. Hamar melegem lett. Megálltunk a Fagyizónál (eq. krimó, hogy ott a vágható cigifüstben ki eszik fagyit, azt elképzelni nem tudom). Ismét fel, és újabb megdöglés után egy lejtő jött, meredek, keskeny, hirtelen letörésekkel (eső által kimosott gyökerek mögötti mélyedés). Szerencsére a sor elején indultam neki, és Mikusz mögött mentem le, tudtam tartani a tempót, bár néha annyira rázott, hogy nem is láttam merre vagyok… Már közben is, de mikor leértünk, ordítozós vihogós “ez de állat volt”-ban törtünk ki, és percekig nem tértünk magunkhoz. Még mindig a hatása alatt vagyok, ezért nem tudom összefüggően, sorjában leírni a történteket, de annyi biztos, hogy felfelé én, lefelé meg a bringa kapta meg a rendes beosztását sárral, erős repkedésekkel, gyökerekenugrálással, satufékezésekkel.
Időnként felpillantottam, és olyan látvány tárult elénk a fák között, hogy arra gondoltam, vissza kell menni oda még most ősszel fényképezőgéppel is. Gyönyörű a panoráma, az erdő, az ösvények.
Utána este evés-ivás, Szalonna Bá pörköltjével, kenyérbéllel (!), pálinkával, Jégerrel, borral… Persze kinek mi (vagy mennyi).
Most, miután hazaértem, egy hátsó kerékbe esett és fék által szétcincált mezzel kevesebbel, egy nyolcassal a hátsó féktárcsámban, és egy halálos dózist kapott lánccal, minden tagom érzem, mozogni alug tudok, mégis az van, hogy ez nem volt rossz! Köszönet Janiéknak, Bálnáéknak, a többieknek! Nagyon jó a csapat!
www.velosport.hu
Tag-ek: Kerékpár, Kikapcsolódás